A unit linked biztosítások

2010.05.05 | Szerző: Dr. Szilbereki Zoltán

 A hagyományos felfogású biztosítások esetében a védelem és a befektetés funkciója a biztosítási összegen keresztül kapcsolódik össze. A befizetett biztosítási díj felhalmozódásával a biztosítási összeg fokozatosan növekszik a végső lejáratkori összegig, s ezzel együtt a kockázati biztosítási összeg is növekedhet. Ez az eljárás stabil gazdasági környezetben megfelelően tükrözi a befektetési hozamok fokozatos, egymásra épülő növekedéséhez fűződő elvárásokat.
A modern polgári államokat ciklikusan és visszatérően sújtó recesszió, valamint az ehhez kapcsolódó felgyorsult infláció azonban a hagyományos befektetési gyakorlat folytatását több aspektusában is megnehezítette. A biztosítótársaságok számára is problémát jelentett az, hogy a felhalmozott tartalékaikat nem tudták megfelelően allokálni és így hozamaik sem feleltek meg a meglendülő infláció által felfokozott elvárásoknak.
A probléma megoldásaként az ötvenes évek végén brit biztosítótársaságok újszerű biztosítási konstrukciót fejlesztettek ki, amely egységhez kötött (unit linked) biztosítás néven került be a köztudatba és vált világszerte az egyik legnépszerűbb biztosítássá. Hatalmas sikerére jellemző, hogy Nagy-Britanniában a kilencvenes évek elején már minden újonnan kötött tíz bármilyen típusú biztosításból kettő unit linked biztosítás volt.

A unit linked biztositások esetében az életbiztosítási kockázati elem teljesen elválik a befektetési résztől; a dijbefizetések kisebbik hányada a biztosítási kockázat fedezetéül szolgál, illetve a biztositó költségeit fedezi, a többi rész pedig egységenként befektetésre kerül egy olyan elkülönített alapba, amelyet a biztositó vagy egy független befektetési szervezet kezel (más típusú biztosításoknál általában valamennyi biztosított teljes befizetéseit egységesen fektetik be).
Mimden egység azonos arányban képveseli az alap tulajdonában 1évő eszközöket függetlenül attól, hogy azok valós formájukban milyen befektetési eszközt jelenítenek meg.
Az egységek újraértékelése rendszeres időközönként (naponta, hetente, havonta) történik azért, hogy az egységek ára pontosan tükrözze a tartalmukat kitevő eszközök értékét.

A szerződő fél az esedékes biztositási dij befizetésével újabb egységekhez juthat hozzá, az aktuális egységár figyelembevételével. A díjfizetés történhet egyösszegben (ú.n. egyszeri díjas biztosítás), vagy a szerződésben meghatározott időközönként (pl. havonta, negyedévente). A befizetett díjak meghatározott nagyobb hányada (jellemzően legalább 90%-a) a befektetési egységek megvásárlására kerül felhasználásra, még a kisebbik hányad a biztosítás kockázati díjának, a befektetési (alapkezelői) és egyéb a biztosítónál felmerülő költségeknek a fedezetét jelenti.
A biztosítás kockázati díjhányadának mértékére elsődlegesen a biztosított életkora van hatással, minél alacsonyabb életkorban történik a belépés, a kockázati díjhányad – a mortalitási adatok alapján kalkulált várható élettartam figyelembevételével – annál kisebb részét képezi a teljes díjnak. Természetesen ebben az esetben is értékelik a kockázat egyéb tényezőit is (a biztosított neme, egészségi státusza, életmódjának az életkilátásokat befolyásoló tényezői stb.).
A unit linked biztositások esetében a biztosított meghatározhatja egységei eszközállományát (különöző eszközalapokat tartalmazó egységekből választhat), s így közvetlenül befolyásolhatja biztosítása portfólióját és hozamának nagyságát. Természetesen a választható eszközöket a biztosítótársaságok befektetési szakemberei szelektálják, s így azokat már eleve magas fokú szakértelemmel állítják össze. Biztosítási termékenként a választható eszközalapok száma legalább 3-5 között változik, de elérheti akár a kéttucatnyit is. Az eszközök képviselhetnek államkötvényeket, pénzpiaci alapokat, tőzsdei vagy tőzsdén kívüli értékpapírokat, reál (pl. ingatlan) vagyont, kötött kamatozású értékpapírokat és ezek meghatározott arányban elegyített változatait is. A hazai piacon tipikusan euró és forint alapú befektetési eszközök érhetők el.

A biztosítás előnyei között említhető az egyéni befektetési lehetőségekkel összevetve az, hogy kevésbé időigényes, kevesebb személyes adminisztrációval jár, továbbá a befektetési szakemberek által kiválogatott, illetve összeállított befektetési eszközalapok feltehetően kisebb kockázatot hordoznak magukban. További előny, hogy a biztosításon keresztül olyan befektetési eszközalapok is elérhetővé válnak, amelyek esetleg egyéni kisbefektetőként nem hozzáférhetőek.

A napjainkban piacon lévő unit linked termékek közös jellemzői:
 a befektetési egységeknek nincs garantált hozama
 valamennyi költség és a kockázati díjrész mértéke a szerződésben rögzítésre kerül
 a kezdeti költségek szerződéskötéskor elszámolásra (levonásra) kerülnek, a folyamatos költségek általában havi rendszerességgel
 a költségek levonása a befektetési egységből vagy a hozamból történik
 a kockázati fedezet a biztosító által kínált többféle lehetőségből a szerződő fél által választott összegre terjed ki
 a szerződő fél – a szerződésben rögzített keretek között – bármikor módosíthat a biztosítás tartalmán
 a biztosító minden a szerződésben megállapított időpontban rögzíti a szerződésben elért hozamot

A különböző területen történő befektetés természetesen eltérő kockázatot és ennek megfelelően jelentősen eltérő hozamot is jelent(het), így a befektetési alapokhoz hasonlóan a szerződő fél egyéni kockázatvállalási készségének és hozamelvárásainak megfelelően alakíthatja biztosítását.
Az adott biztosítási termék által kínált befektetési eszközök között a szerződő fél korlátozás nélkül egyikről a másikra válthat, általában minimális többletköltség megfizetése mellett.
Az unit linked biztosítások népszerűségének az egyik legmeghatározóbb oka az, hogy nagyfokú likviditást biztosít a szerződő számára, mivel akár eseti jelleggel, akár pedig a szerződésben meghatározott időszakonként lehetőséget biztosít a hozam vagy a hozam egy részének felvételére a szerződés tartama alatt is.
Visszavásárlás esetén a szerződő félnek a befizetései felhasználásával vásárolt egységek mindenkori aktuális értékét fizetik ki, a szerződésben rögzített esetleges levonások és költségek felszámítása után.
Ha a biztosított a biztosítás tartama alatt meghal, a kedvezményezett vagy a szerződésben rögzített biztosítási összeget, vagy pedig a szerződés egységeinek értékét kapja szolgáltatásként, attól függően, hogy melyik a nagyobb értékű.
A biztosítás általában minimálisan 10 éves időtartamra köthető, a biztosított életkora 16-65 év között lehet és a biztosítás lejáratakor – az ú.n. whole life azaz teljes életre szóló konstrukciók kivételével - nem haladhatja meg a 75 életévet.
A unit linked biztosítások opciói között elérhető az ú.n. tartamhosszabbítási opció, amely lehetőséget teremt a befektetési tartam meghosszabbítására.

A biztosítótársaságok által az egységhez kötött biztosításokhoz kínált kiegészítő biztosítások tipikusan balesetbiztosítások (pl. díjmentesítés baleseti rokkantság esetére) vagy betegségbiztosítások (műtéti térítés, kórházi napi térítés, rettegett betegségek, kórházi hotelszolgáltatás biztosítás).