Biztosítás, mint megtakarítás
Szerző: dr. Joó Imre
A biztosítások egyes formái manapság, bármennyire furcsán is hangzik ez, megtakarításként is funkcionálhatnak. Tipikusan ilyenek lehetnek az életbiztosítások egyes formái. Mindenek előtt különbséget kell tenni az életbiztosítások alapvető formái között, a haláleseti és az elérési biztosítások között. A kettő sajátos kombinációi újabb csoportot alkotnak, így a vegyes biztosítások és az ún. járadékbiztosítások.
A haláleseti biztosítások (vagy más néven kockázati biztosítások) esetében a biztosító akkor fizet meghatározott összeget a kedvezményezett részére, ha a biztosított a biztosítás időtartamában meghal. Ha a biztosítási időtartam lejár a biztosított halála nélkül, akkor a biztosítás kifizetés nélkül megszűnik. A biztosítási díj fizetése ebben az esetben nem mint személyes megtakarítás jelentkezik, hanem az a célja, hogy a kedvezményezettjeinek a biztosított halála esetére anyagi segítséget nyújtson. A haláleseti életbiztosítás egyébként számos esetben hitelfedezeti életbiztosítás formájában jelenik meg. A hitelfedezeti életbiztosítások megkötésére hitel felvételekor kerül sor, azért, hogy az adós halála esetén az örökösök ne kerülhessenek kellemetlen helyzetbe (ilyen esetekben a bank követelését a biztosítási összeg fedezi majd). A halál eseti életbiztosítások egy speciális fajtája az ún. „whole life” biztosítás, amikor is a biztosítás időtartama a biztosított egész élete. Ebben az esetben a halál ténye mindig biztosítási összeg kifizetését eredményezi. Az elérési biztosítás pont fordított logika szerint működik. Ekkor a biztosító abban az esetben fizet , ha a szerződésben meghatározott biztosítási tartam után is életben van a biztosított. Ha a biztosított a biztosítás tartama előtt meghal, akkor a biztosítás megszűnik. Ez a konstrukció tiszta formájában azonban nem jellemző. Az előző két formáció kombinációja a leggyakoribb, az ún. vegyes biztosítás. Vegyes biztosítás esetében a biztosítási esemény a biztosított életben léte a biztosítás lejártakor, vagy éppenséggel a halála a biztosítás tartama alatt. Tulajdonképpen ez a konstrukció kettős szellemiségű, ugyanis egyrészt a szeretteinkről való gondoskodást teszi lehetővé idő előtti halálunk esetére, míg a másik eleme egyfajta öngondoskodást tesz lehetővé életünk későbbi szakaszára. Az elérési biztosítás konstrukciója jelen esetben mintegy megtakarításként is felfogható, hiszen a jelenlegi fogyasztásunkról és pénzünkről lemondunk a jövőbeli pénzünk érdekében. Kiváltképp igaz ez a díjként befizetett pénzösszeg befektetésének lehetősége tükrében. A biztosító a díj egy részét ugyanis költségként elszámolja, ugyanakkor a költségek levonása után megmaradó díjrész részben a haláleseti kifizetésekre szolgál, nagyobb részben pedig az ún. életbiztosítási díjtartalékba kerül és befektetések alapja lesz, amelyek eredményei a lejáratkori kifizetésekben testesülnek meg. Technikailag ez az egész úgy valósul meg, hogy a biztosító megjelöl a szerződéskötéskor egy olyan hozamot, amelyet mindenképpen garantál. Ezt a hozamot akkor is biztosítania kell, ha egyébként a befektetései nem hoztak ekkora várt eredményt.
A biztosítás akkor is kifizetéssel zárul (ez is a megtakarítási jelleget erősíti), ha az esedékes biztosítási díjakat nem tudjuk már fizetni. Ilyenkor két lehetőség állhat fenn, az egyik a visszavásárlás, a másik az ún. díjmentes leszállítás:
- Visszavásárláskor a biztosító a szabályzatban meghatározott, általában alacsony összeget kifizet és a biztosítás a kifizetéssel megszűnik.
- Díjmentes leszállításkor csökkentett biztosítási összeg mellett a biztosítási időtartam változatlan marad.
Sajátos szerződési konstrukció az ún. unit-linked (azaz befektetési egységhez kötött) biztosítás. Ebben az esetben magunk határozhatjuk meg, hogy az életbiztosítási díjtartalékot milyen természetű befektetésben (eszközalapban) helyezze a biztosító. Az ilyen unit-linked biztosításoknak többféle költségtényezőjével kell már jó előre számolnunk. Mindenek előtt számoljunk azzal, hogy a díjbefizetések egy része költségek fedezetéül szolgál, illetve mivel alapvetően azért életbiztosításról van szó, így a biztosítási kockázati díj is levonásra kerül és csak a fennmaradó életbiztosítási díjtartalék kerülhet befektetésre. A díjfizetés során egy eszközalapból vásárolunk befektetési egységet (tehát nem konkrét termékek vásárlására adunk megbízást) egy eladási árfolyamon, míg a biztosító kifizetését vételi árfolyamon teljesíti, amely egyfajta árfolyamveszteséget eredményez számunkra. Ugyancsak költségekkel járhat az egyes alapok közötti váltás. A legnagyobb kockázati elemet ebben az esetben az jelentheti, hogy hozamgarancia nélkül akár csökkenés is bekövetkezhet a befektetett pénzösszegben, hiszen a hozam eltérően a kamat természetétől, negatív is lehet. A megtakarítási jelleg abból következik, hogy ha a biztosított a biztosítási tartam lejártakor életben van, a biztosító kifizeti a befektetési egységeket vételi árfolyamon. A biztosítás időtartama alatt pedig a biztosító a biztosítási esemény bekövetkeztekor biztosítási összeget, vagy a befektetési egységek vételi árfolyamon számított értékét fizeti meg.
Az életbiztosítási szerződés a biztosítási összeg kifizetése nélkül szűnik meg, és a biztosító nem a visszavásárlási összeget, hanem csak a díjtartalékot köteles visszatéríteni, ha a biztosított szándékosan elkövetett súlyos bűncselekménye folytán vagy azzal összefüggésben, vagy a szerződéskötéstől számított két éven belül elkövetett öngyilkosság következtében halt meg.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete az általa kiszabott bírságokból befolyt - Felügyeletnél maradó - összeg terhére, a hatályos jogszabályok alapján nyilvános pályázatot hirdetett.
Ez a kiadvány a nyilvános pályázaton támogatást nyert el.
